Kik a Magyarországi Szülők Egyesületének a tagjai? Hányan vannak ők? Voltak-e hosszas kutatások, elmélyült vizsgálatok, érdemi konzultációk oktatási szakemberekkel, mielőtt kiadták állásfoglalásukat, mely szerint nyelvvizsgához kötni a diplomát alkotmányellenes és diszkriminatív? Alkotmányjogásszal beszéltek az ügyben, vagy csak dobálóznak a szavakkal? Eszükbe jutott-e, hogy bő öt évvel ezelőtt, amikor a nyelvi előkészítő évfolyam indult, pont ők tiltakoztak a bevezetése ellen? Emlékeztetőül: miután több nemzetközi összehasonlító felmérés is igazolta, amit korábban is sejtettünk, hogy jelentős Magyarország lemaradása az idegennyelv-tudás terén, a középiskolák egy plusz évet (kvázi “nulladik évet”) iktathattak be, amelyben heti 10-14 órában idegen nyelvet tanulhatnak a gyerekek – pont az esélyegyenlőség érdekében, pont azért, hogy ne a család anyagi háttere determinálja a nyelvtanulás sikerességét, hanem minden gyereknek legyen lehetősége a megfelelő nyelvi szintet elérnie. Nem meglepő módon óriási igény mutatkozott az ilyen osztályok iránt, sokan ennek alapján választottak középiskolát. Ez az intézkedés valóban a diszkrimináció ellen hatott, nem csak szavakban, hanem konkrét intézkedésekben. Ez ellen tiltakozott annak idején az MSZOE, akkor is ugyanolyan színvonalú érvekkel, mint most a kötelező nyelvvizsga ellen.
A felvetés annyira komolytalan és megalapozatlan, hogy valójában nehezen érthető, miért kapta fel ennyire a média, és az egész sajtóközlemény színvonala olyan, hogy nem igazán vitaalap, de azért legalább az elejét nézzük meg közelebbről (az idézetek a MSZOE honlapján megjelentek betűhív másolatai; a nyelvi megformáltság és a helyesírás már önmagukban jelzik a kiadvány igényességét):
Sérti az egyenlő bánásmód elvét, ha „nyelvvizsga papír” hiánya miatt nem adják ki gyermekeinknek a felsőoktatási végzettséget igazoló oklevelet
Persze, értjük, a “nyelvvizsga papír” az államilag elismert C típusú nyelvvizsgát jelenti, és örömmel konstatáljuk, hogy a szerzők egyéni meggyőződésük szerint kezelik az akadémiai helyesírás szabályait, ami igen dicséretes, ám a hivatalos nyelvhasználatban ez némileg túlzott szabadosságnak tűnhet. A “gyermekeinknek” szóhasználat kicsit nevetséges 21-22 év feletti emberekre, de hát nem is a tárgyilagosság volt itt a cél, hanem a hangulat: szegény, elesett gyermekeinket megfosztják a diplomájuktól a gonosz felnőttek.
De miért is sérti ez az egyenlő bánásmód elvét? Mert csak az kap diplomát, aki teljesítette a követelményeket?
Diplomás segédmunkásokat termel a Magyar Felsőoktatási Rendszer, mivel a diplomához való eljutást jelentősen korlátozzák a nyelvvizsgához kötött követelmények.
A gyermek, mint segédmunkás. Kreatív nagybetű-használat, nem rossz, magánlevélben senki sem szólhatna rá egy szót sem, itt azonban sokat levon a fogalmazvány hiteléből. De “nyelvvizsgához kötött követelmények”? Ezt tényleg így mondjuk? Valamint “diplomához való eljutás”? Diplomaszerzést tetszett akarni mondani? Ami a tartalmat illeti: konkrétan miért is korlátozza a “diplomához való eljutást”? Mert nyelvvizsgát mernek érte kérni? Kérnek ám ennél sokkal nehezebbeket is – rengeteg zárthelyi dolgozatot, vizsgát, szigorlatot, szakmai gyakorlatot, sok minden mást. A nyelvvizsga pont az egyik legéletszerűbb követelmény.
A “diplomás segédmunkás” kitétel is megérne egy misét, mert valóságtartalma erősen közelít a nullához, ez is csak a szánalomkeltés érdekében került bele.
Sikeres záróvizsga letétele után sem kaphat végzettségének megfelelő állást a hallgató, mert a felsőoktatási intézmény nem ad ki végzettségét igazoló oklevelét annak, aki nem tud bemutatni egy saját költségén megszerzett „C típusú” középfokú nyelvvizsga bizonyítványt.
Többszörösen téves állítás; majdnem azt mondtam, hogy csúsztatás. A záróvizsga után még nincs végzettsége a hallgatónak, mivel nem tett eleget az összes követelménynek. A durvábbik csúsztatás itt a “saját költségen megszerzett” vizsga kitétel. Ugyanis mióta az emelt szintű nyelvi érettségi C típusú nyelvvizsgát ér, nincs értelme “saját költségen megszerzett” vizsgáról beszélni, megszerezheti ingyen a nyelvvizsgát a középiskolában a tanuló. Azt már ne is említsük, hogy még a kétszintű érettségi bevezetése előtt már néhány évvel visszatérítették a végzős középiskolások korábban megszerzett nyelvvizsgájának vizsgadíját, tehát már akkor is ingyenes volt. Persze, ha valaki az utolsó pillanatra hagyja a vizsgát, annak valóban valamelyik nyelvvizsgaközponthoz kell elmennie azt letenni, ami természetesen díjköteles. De ha középiskolában nem is szerezte meg valaki a nyelvvizsgát (ami pedig egyáltalán nem lehetetlen, sőt), akkor is 3-4-5 éve volt rá felsőoktatási tanulmányai során, és az első pillanattól kezdve tudta, hogy ez is a követelmények közé tartozik, tehát csak magára vethet.
De hogy jön ide, hogy “nem kaphat állást”? Ismét csak egy hangulatkeltő szándékú, megalapozatlan kitétel, az álláshoz jutás ugyanis sajnos még a diploma megléte esetén sem garantálható senkinek – tetszik tudni, “teljes foglalkoztatottság” a szocializmusban volt, de már akkor sem volt igaz.
Mehet a főiskolát, egyetemet sikeresen elvégzett fiatal segédmunkásnak vagy betanított munkásnak.
Na de pont erről van szó, hogy nem végezte el sikeresen a főiskolát, egyetemet az a fiatal! Ez nem érvelés – ez egészen egyszerűen hamis kérdésfelvetés, amikor a kiindulópont téves (hazug, nevezzük nevén). Mint ha azt kérdeznénk, hogy szabad-e ártatlan embert börtönbe csukni. A kérdés megfogalmazása nem hagy helyet kételynek, mert ki válaszolna erre igennel. De ha nem ártatlan? A kérdés ezt a lehetőséget nem engedi meg.
Nem hisszük, hogy ez volt a „Bolognai folyamat” célja, és nem preferálják ezt a gyakorlatot az OECD jelentések sem!
A csoda vigye már el azt a fránya helyesírást, mindig csak a baj van belőle. De a legrosszabb mégis a mondat második fele. Mert kevés kínosabb van annál, mint amikor valaki nagy elegánsan egy idegen szót használ, csak sajnos rosszul… Az OECD-jelentések ugyanis nem “preferálnak” semmit. Több mindent viszont proponálnak (javasolnak, indítványoznak).
A sajtóközlemény elemzését itt hagyjuk is abba; ha nem kapott volna érthetetlen módon ekkora sajtóvisszhangot, az ember nem is szívesen foglalkozott volna vele, mert egyszerűen kínos. Mint amikor egy rendkívül gyenge színpadi produkciót látunk, és nézőként mi érezzük magunkat kínosan. Viszont a reakciókból kiderült, hogy Keszei Sándor jól számított, csúsztatásaival és populizmusával ügyesen rájátszott az általános tájékozatlanságra, és így ismét sikerült több helyen is szerepelnie és a fiatalság megmentőjének szerepében tetszelegnie. Több helyen jelentek meg ugyanis olyan vélemények, hogy tényleg, minek a nyelvvizsga, úgyis csak a tudás számít, az meg az állásinterjún kiderül. Egyrészt önmagát csapja be az, aki azt képzeli, hogy nyelvvizsga nélkül egyáltalán eljut az interjúig. Annyi jelentkező fogja beírni a két, gyakran felsőfokú nyelvvizsgát, hogy az ezzel nem rendelkezőket már az önéletrajzok átfutása során kiszórják. Továbbá súlyos tájékozatlanság a mai nyelvvizsgarendszereket összekeverni a korábban monopolhelyzetben lévő “Rigó utcával”, ahol valóban születtek érdekes eredmények – ennek azonban lassan húsz éve! A mai nyelvvizsgák európai sztenderdeken alapulnak, komoly szakértői háttérrel rendelkeznek, és rendszeres ellenőrzéseken esnek át – az akkreditációt nem adják könnyen, és adott esetben meg is vonják: volt már rá példa. Ma már a valós, életszerű nyelvtudást mérik, mindegyik nyelvvizsga középpontjában a kommunikáció áll. Hát ezek ellen szólt a Magyarországi Szülők Egyesülete.
A bejegyzés elején feltett kérdéseim nem költőiek voltak – tényleg érdemes lenne tudni, hogy valóban hány magyarországi szülőt képviselnek, mert az Egyesület képviseletében a médiában kizárólag az elnök, Keszei Sándor jelenik meg, más megszólalót hosszas kutatás után sem találtam. Akik esetleg még nem hallották Keszei urat, azoknak ajánlom figyelmébe ezt a felvételt, 2:00-től beszél ő. 4:24-ig feltétlenül érdemes nézni (“Hát igen, hát tulajdonképpen, hát mondhatni azt, hogy a női testet megmutatni, igazából, ha mint férfi mondom, hát nem egy visszavető dolog egy férfi számára”.) Felhívnám még a figyelmet a kimunkált érveléstechnikára, különös tekintettel arra a részre, amikor egyetlen mondaton belül két ellentétes dolgot állít (“Hát elvileg, ahogy mondtam, hogy mindegy, igazából, hiszen magánélete van, illetve nem mindegy, mert hát ahogy mondtam, ezt pedagógus hivatásban nem teheti meg.”)
Ő tehát az az ember, aki a Magyarországi Szülők Egyesületét képviseli. Csak remélni merem, hogy nem közpénzből tartjuk fenn.
Tisztelt Ango.info, Hozzászólók!
Most találtam rá erre az oldalra és úgy érzem, hozzá kell szólnom az itt kialakult vitához. Német-magyar kettős állampolgár vagyok. Az általános iskolát még Magyarországon, de a középiskolát és az egyetemet már itt Németországban jártam ki. Kétségtelen, hogy elengedhetetlen az idegen nyelvek ismerete a mai nagybetűs életben a boldoguláshoz, de tapasztalataimat nézve kicsit túlzónak tartom az otthoni követelményeket.
Egy holland építőipari nagyvállalatnál dolgozom mint műszaki igazgató! Mivel egy ismert nemzetközi cégről van szó ezért Európa minden részéről érkeznek hozzánk a frissen végzett mérnökök, valaki csak szakmai gyakorlatra valaki állandó munkára. Folyamatos a terjeszkedés és mivel a követelmények magasak ezért állandó a rotáció is, így mindig van felvétel cégünkhöz. Éves szinten körülbelül ezer magyar fiatal pályázik cégünkhöz. Az állásinterjúkat személyesen vezetem, mivel szeretem felmérni a jelentkezők képességeit. Egy ilyen nagy céghez érthetően csak a legjobbakra van szükség. Sajnos szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a közel ezer magyar jelentkezőből jó ha kétszáz volt aki nyelvvizsga bizonyítványának megfelelő szinten beszélte az angolt vagy németet!
A hozzánk jelentkezők mind diplomával- vagyis nyelvvizsgával a zsebükben jelentkeztek. Többségüknek angol, vagy német, közép szakmai vagy felsőfokú nyelvvizsgája volt, amit az elmúlt két évben szereztek. nem tudom, hogy oda haza hogy zajlik a nyelvoktatás, és mi a vizsgakövetelmény, de ha valaki egy közép szakmaival vagy felsőfokúval maximum egy pohár vizet tud kérni arra én azt mondom, hogy gáz! lehet kételkedni, szavamban, de akik odahaza nyelveket tanulnak azokkal én idekinn éles helyzetben találkozom. Ha ezek az emberek nyelvvizsga nélkül érkeztek volna hozzám azt mondanám lustaság vagy hanyagság miatt nem beszélik a nyelvet. de ezeket az embereket valaki levizsgáztatta és átengedte. Hamis érzetet keltve bennük kijöttek és jelentkeztek cégünknél, és sajnos felsültek. Lehet, hogy szakmájukban otthon vannak, de se a németet se az angolt nem beszélik csak alapszinten! És ez sajnos az otthoni oktatási rendszer hibája. csak, hogy lássák, mi a különbség a magyar és a német oktatási rendszer között elárulom, hogy itt nem, hogy nyelvvizsga és kétszintű érettségi, nincs , de bizonyos esetekben még érettségi sem kell ahhoz, hogy valaki diplomát szerezzen. Elég a szakmunkás és bizonyos évnyi referencia ahhoz, hogy valaki felvételizhessen. A műszaki terület pont egy ilyen hely, ahol érettségi nélkül is lehet valakiből mérnök. A nyelvoktatás meg mind az alapfokú, mind a középfokú oktatás szerves része. Itt már az érettségit vagy a szakmunkásvizsgát megszerzők egy vagy két idegen nyelv biztos tudásában távoznak.
Bár fontos, sőt elvárható az idegen nyelvek ismerete tapasztalataim alapján azt kell hogy mondja, a nyelvvizsga követelménynek nincs sok értelme. Ezer jelentkezőből ha csak néhány nem felelne meg az idegen nyelvű felvételin azt mondanám ennyi pojáca van akik valahogy de átcsúsznak, na de közel nyolcszáz!
Ezen el kellene gondolkozni, mert se a követelmény, se a nyelvoktatás módszere nem állja meg a helyét csak a statisztikát lehet velük szépíteni. Más országokból a diplomásak nyelvvizsga bizonyítványok nélkül érkeznek, de két-három nyelven mindenki kitűnően beszél.
A közép- vagy felsőfokúval rendelkezők 80%-a maximum egy pohár vizet tudott kérni? Attól tartok, ezt bemondásra nem tudom elhinni, bocs. De még ha igaz is lenne, ebből miért következik, hogy ne kelljen nyelvvizsga a diplomához? Akkor jobb lenne ez az arány? Miért? Más: egy építőipari nagyvállalatnál dolgozó műszaki igazgató mióta nyelvvizsgáztatási szakember? Milyen alapon tudja eldönteni, hogy tényleg tudnak-e a jelentkezők B2 vagy C1 szinten? Ismeri a kritériumokat? Azt nem vitatom, hogy azt el tudja dönteni, hogy a jelentkezők nyelvi szintje megfelel-e a cég elvárásainak, és el tudom hinni azt is, hogy 80%-uk tudása nem elegendő. De ebből tényleg az következne, hogy nem tudnak közép- vagy felsőfokon? A logikát nem értem.
Az egész vita egyébként nagyjából okafogyottá vált, mióta kijött a módosított nyelvvizsgarendelet – sikerült létrehozni a kétszintű diplomarendszert hazánkban; néhány egyetem és főiskola elfogadhatja a saját maga által szervezett vizsgát is, míg a színvonalasabb helyeken továbbra is ragaszkodnak az igazi vizsgához. Nagy meglepetés nem volt: eddig is ezeknek az intézményeknek a diplomája volt igazán értékes, nem véletlen tehát a dolog.
Kedves Elek!
Lehet, hogy nem tudom eldönteni, hogy valaki megfelel e a nyelvvizsga kritériumnak, de aki egy szakmai nyelvvizsgát lebegtet az orrom előtt és meg se tud szólalni szakmai nyelven akkor arról milyen véleménnyel legyek?
Más országokból érkezők ahol nincs nyelvvizsgához kötve a diploma sokkal jobban beszélik a kívánt nyelveket mint akik oda hazulról jönnek nyelvvizsgával a zsebükben! Pont, hogy az a probléma, hogy nyelvvizsgát kérnek a diplomához, és nem szakmai vagy nyelvtudást. Átcsúsznak valahogy a vizsgán és hamis érzettel vágnak neki a nagyvilágnak. Ha valaki nem tud az építőiparról és szakmai dolgokról németül vagy angolul beszélgetni velem akkor az hogyan szerzett BME szakmai nyelvvizsgát?
Azért ne röhögtessük ki magunkat! Félek akik oda haza vizsgáztatnak azok se beszélnek túl jól szakmai szinten, különben nem adtak volna a nálam jelentkezők kezébe nyelvvizsgát.