Kik a Magyarországi Szülők Egyesületének a tagjai? Hányan vannak ők? Voltak-e hosszas kutatások, elmélyült vizsgálatok, érdemi konzultációk oktatási szakemberekkel, mielőtt kiadták állásfoglalásukat, mely szerint nyelvvizsgához kötni a diplomát alkotmányellenes és diszkriminatív? Alkotmányjogásszal beszéltek az ügyben, vagy csak dobálóznak a szavakkal? Eszükbe jutott-e, hogy bő öt évvel ezelőtt, amikor a nyelvi előkészítő évfolyam indult, pont ők tiltakoztak a bevezetése ellen? Emlékeztetőül: miután több nemzetközi összehasonlító felmérés is igazolta, amit korábban is sejtettünk, hogy jelentős Magyarország lemaradása az idegennyelv-tudás terén, a középiskolák egy plusz évet (kvázi “nulladik évet”) iktathattak be, amelyben heti 10-14 órában idegen nyelvet tanulhatnak a gyerekek – pont az esélyegyenlőség érdekében, pont azért, hogy ne a család anyagi háttere determinálja a nyelvtanulás sikerességét, hanem minden gyereknek legyen lehetősége a megfelelő nyelvi szintet elérnie. Nem meglepő módon óriási igény mutatkozott az ilyen osztályok iránt, sokan ennek alapján választottak középiskolát. Ez az intézkedés valóban a diszkrimináció ellen hatott, nem csak szavakban, hanem konkrét intézkedésekben. Ez ellen tiltakozott annak idején az MSZOE, akkor is ugyanolyan színvonalú érvekkel, mint most a kötelező nyelvvizsga ellen.
A felvetés annyira komolytalan és megalapozatlan, hogy valójában nehezen érthető, miért kapta fel ennyire a média, és az egész sajtóközlemény színvonala olyan, hogy nem igazán vitaalap, de azért legalább az elejét nézzük meg közelebbről (az idézetek a MSZOE honlapján megjelentek betűhív másolatai; a nyelvi megformáltság és a helyesírás már önmagukban jelzik a kiadvány igényességét):
Sérti az egyenlő bánásmód elvét, ha „nyelvvizsga papír” hiánya miatt nem adják ki gyermekeinknek a felsőoktatási végzettséget igazoló oklevelet
Persze, értjük, a “nyelvvizsga papír” az államilag elismert C típusú nyelvvizsgát jelenti, és örömmel konstatáljuk, hogy a szerzők egyéni meggyőződésük szerint kezelik az akadémiai helyesírás szabályait, ami igen dicséretes, ám a hivatalos nyelvhasználatban ez némileg túlzott szabadosságnak tűnhet. A “gyermekeinknek” szóhasználat kicsit nevetséges 21-22 év feletti emberekre, de hát nem is a tárgyilagosság volt itt a cél, hanem a hangulat: szegény, elesett gyermekeinket megfosztják a diplomájuktól a gonosz felnőttek.
De miért is sérti ez az egyenlő bánásmód elvét? Mert csak az kap diplomát, aki teljesítette a követelményeket?
Diplomás segédmunkásokat termel a Magyar Felsőoktatási Rendszer, mivel a diplomához való eljutást jelentősen korlátozzák a nyelvvizsgához kötött követelmények.
A gyermek, mint segédmunkás. Kreatív nagybetű-használat, nem rossz, magánlevélben senki sem szólhatna rá egy szót sem, itt azonban sokat levon a fogalmazvány hiteléből. De “nyelvvizsgához kötött követelmények”? Ezt tényleg így mondjuk? Valamint “diplomához való eljutás”? Diplomaszerzést tetszett akarni mondani? Ami a tartalmat illeti: konkrétan miért is korlátozza a “diplomához való eljutást”? Mert nyelvvizsgát mernek érte kérni? Kérnek ám ennél sokkal nehezebbeket is – rengeteg zárthelyi dolgozatot, vizsgát, szigorlatot, szakmai gyakorlatot, sok minden mást. A nyelvvizsga pont az egyik legéletszerűbb követelmény.
A “diplomás segédmunkás” kitétel is megérne egy misét, mert valóságtartalma erősen közelít a nullához, ez is csak a szánalomkeltés érdekében került bele.
Sikeres záróvizsga letétele után sem kaphat végzettségének megfelelő állást a hallgató, mert a felsőoktatási intézmény nem ad ki végzettségét igazoló oklevelét annak, aki nem tud bemutatni egy saját költségén megszerzett „C típusú” középfokú nyelvvizsga bizonyítványt.
Többszörösen téves állítás; majdnem azt mondtam, hogy csúsztatás. A záróvizsga után még nincs végzettsége a hallgatónak, mivel nem tett eleget az összes követelménynek. A durvábbik csúsztatás itt a “saját költségen megszerzett” vizsga kitétel. Ugyanis mióta az emelt szintű nyelvi érettségi C típusú nyelvvizsgát ér, nincs értelme “saját költségen megszerzett” vizsgáról beszélni, megszerezheti ingyen a nyelvvizsgát a középiskolában a tanuló. Azt már ne is említsük, hogy még a kétszintű érettségi bevezetése előtt már néhány évvel visszatérítették a végzős középiskolások korábban megszerzett nyelvvizsgájának vizsgadíját, tehát már akkor is ingyenes volt. Persze, ha valaki az utolsó pillanatra hagyja a vizsgát, annak valóban valamelyik nyelvvizsgaközponthoz kell elmennie azt letenni, ami természetesen díjköteles. De ha középiskolában nem is szerezte meg valaki a nyelvvizsgát (ami pedig egyáltalán nem lehetetlen, sőt), akkor is 3-4-5 éve volt rá felsőoktatási tanulmányai során, és az első pillanattól kezdve tudta, hogy ez is a követelmények közé tartozik, tehát csak magára vethet.
De hogy jön ide, hogy “nem kaphat állást”? Ismét csak egy hangulatkeltő szándékú, megalapozatlan kitétel, az álláshoz jutás ugyanis sajnos még a diploma megléte esetén sem garantálható senkinek – tetszik tudni, “teljes foglalkoztatottság” a szocializmusban volt, de már akkor sem volt igaz.
Mehet a főiskolát, egyetemet sikeresen elvégzett fiatal segédmunkásnak vagy betanított munkásnak.
Na de pont erről van szó, hogy nem végezte el sikeresen a főiskolát, egyetemet az a fiatal! Ez nem érvelés – ez egészen egyszerűen hamis kérdésfelvetés, amikor a kiindulópont téves (hazug, nevezzük nevén). Mint ha azt kérdeznénk, hogy szabad-e ártatlan embert börtönbe csukni. A kérdés megfogalmazása nem hagy helyet kételynek, mert ki válaszolna erre igennel. De ha nem ártatlan? A kérdés ezt a lehetőséget nem engedi meg.
Nem hisszük, hogy ez volt a „Bolognai folyamat” célja, és nem preferálják ezt a gyakorlatot az OECD jelentések sem!
A csoda vigye már el azt a fránya helyesírást, mindig csak a baj van belőle. De a legrosszabb mégis a mondat második fele. Mert kevés kínosabb van annál, mint amikor valaki nagy elegánsan egy idegen szót használ, csak sajnos rosszul… Az OECD-jelentések ugyanis nem “preferálnak” semmit. Több mindent viszont proponálnak (javasolnak, indítványoznak).
A sajtóközlemény elemzését itt hagyjuk is abba; ha nem kapott volna érthetetlen módon ekkora sajtóvisszhangot, az ember nem is szívesen foglalkozott volna vele, mert egyszerűen kínos. Mint amikor egy rendkívül gyenge színpadi produkciót látunk, és nézőként mi érezzük magunkat kínosan. Viszont a reakciókból kiderült, hogy Keszei Sándor jól számított, csúsztatásaival és populizmusával ügyesen rájátszott az általános tájékozatlanságra, és így ismét sikerült több helyen is szerepelnie és a fiatalság megmentőjének szerepében tetszelegnie. Több helyen jelentek meg ugyanis olyan vélemények, hogy tényleg, minek a nyelvvizsga, úgyis csak a tudás számít, az meg az állásinterjún kiderül. Egyrészt önmagát csapja be az, aki azt képzeli, hogy nyelvvizsga nélkül egyáltalán eljut az interjúig. Annyi jelentkező fogja beírni a két, gyakran felsőfokú nyelvvizsgát, hogy az ezzel nem rendelkezőket már az önéletrajzok átfutása során kiszórják. Továbbá súlyos tájékozatlanság a mai nyelvvizsgarendszereket összekeverni a korábban monopolhelyzetben lévő “Rigó utcával”, ahol valóban születtek érdekes eredmények – ennek azonban lassan húsz éve! A mai nyelvvizsgák európai sztenderdeken alapulnak, komoly szakértői háttérrel rendelkeznek, és rendszeres ellenőrzéseken esnek át – az akkreditációt nem adják könnyen, és adott esetben meg is vonják: volt már rá példa. Ma már a valós, életszerű nyelvtudást mérik, mindegyik nyelvvizsga középpontjában a kommunikáció áll. Hát ezek ellen szólt a Magyarországi Szülők Egyesülete.
A bejegyzés elején feltett kérdéseim nem költőiek voltak – tényleg érdemes lenne tudni, hogy valóban hány magyarországi szülőt képviselnek, mert az Egyesület képviseletében a médiában kizárólag az elnök, Keszei Sándor jelenik meg, más megszólalót hosszas kutatás után sem találtam. Akik esetleg még nem hallották Keszei urat, azoknak ajánlom figyelmébe ezt a felvételt, 2:00-től beszél ő. 4:24-ig feltétlenül érdemes nézni (“Hát igen, hát tulajdonképpen, hát mondhatni azt, hogy a női testet megmutatni, igazából, ha mint férfi mondom, hát nem egy visszavető dolog egy férfi számára”.) Felhívnám még a figyelmet a kimunkált érveléstechnikára, különös tekintettel arra a részre, amikor egyetlen mondaton belül két ellentétes dolgot állít (“Hát elvileg, ahogy mondtam, hogy mindegy, igazából, hiszen magánélete van, illetve nem mindegy, mert hát ahogy mondtam, ezt pedagógus hivatásban nem teheti meg.”)
Ő tehát az az ember, aki a Magyarországi Szülők Egyesületét képviseli. Csak remélni merem, hogy nem közpénzből tartjuk fenn.
Annyit még szeretnék megosztani Önnel, hogy bár fórum megjegyzésem kifejezetten “baráti”, érdeklődő hangnemben tettem, az Ön reakciója érzésem szerint kissé durva, ellenséges, támadó, melyet nem tudom mivel vívtam ki.
Vegyük már egymást egy kicsit komolyan. Egyáltalán nem volt baráti a hozzászólása, és érdeklődőnek is csak nagy jóindulattal lehetne nevezni. Kifejezetten személyeskedő volt. Gyakorlatilag be is ismerte már a legelején, amikor azt írta, hogy eredetileg magában akarta ezt a kérdést tartani, de aztán mégis megírta.
De kérem, jelölje meg, melyik mondatom volt “durva”, “ellenséges” vagy “támadó”, mert újraolvastam a válaszomat, és így sem gondolom, hogy a fenti minősítések bármelyike korrekt lenne.
Kedves Angol infó.
Elvileg aki bekerül a felsőoktatásba az már tett egyszer egy vizsgát nyelvből az érettségin!
Miért kell valamit mégegyszer számon kérni??????
Miért nem kérjük számon újra akkor a többi érettségi tárgyat is?
Aki a diplomára hajt az valami vezető beosztásra hajt. Elképzelhető, hogy akkor majd számolnia kell, vagy levelet fogalmaznia. Márpedig a magyarok helyesírása csapnivaló! Elvárhatnánk akkor, hogy a teljes érettségit ismételjék meg!
És akkor még nem is beszéltünk asportrol és az etikettről. Márpedig ezek egy értelmiségitől mind elvárhatóak lennének.
Kedves Pancsika (bocsánat, most látom, hogy éppen Jónás nicken ír – hányadik is ez?),
Nem igaz, mert jelenleg a legtöbb felsőoktatási intézményben nem felvételi követelmény a nyelvvizsga (sajnos). A középszintű nyelvi érettségi követelményszintje az alapfokú nyelvvizsga szintje (B1); emelt szintűt nagyon kevés szakon követelnek jelenleg (angol és német nyelvszakon, pl.).
Kedves Angol infó!
“Nem igaz, mert jelenleg a legtöbb felsőoktatási intézményben nem felvételi követelmény a nyelvvizsga (sajnos)”
Az érettségin mindenkinek kötelező vizsgát tennie egy idegen nyelvből. Vagyis mindenki akinek érettségije van az már tett egy vizsgát nyelvből. Érettségi nélkül nem lehet felsőoktatásba menni!
Vagyis nem igaz az, hogy nem igaz.
Ezt a vizsgát kéne elfogadni, és nem újból megkövetelni. Azt pedig nem mondanám, hogy a középszíntű érettségi csak alapfokúnak felel meg. Lehet, hogy annak van minősítve, de azért az annál keményebb vizsga.
Ön szerint aki a középfokú nyelvvizsgán csak 60% megy át annak van középfokú tudása?
Mitől tud többet egy 59% vizsgaeredményű a 60% eredményünél?
Akkor még egyszer: a középszintű érettségi valóban “vizsga egy nyelvből”, ettől még azonban nem nyelvvizsga. Semmiképpen sem olyan szintű vizsga, amilyet a diplomához megkövetelnek. Oda B2 szintű kell. Az az emelt szintű érettségi. A középszintű érettségi B1 szintű vizsga.
És miért nem teszik akkor azzá!? Vagy miért nem fogadják el annak!?
Szerintem az érettségin le rakott vizsga is elegendő, mert ott is bizonyítani kell a nyelvtudást. Akit behatóbban érdekel egy bizonyos nyelv annak ott vannak a nyelvszakok- amiket nem véletlenül találtak ki. És szerintem nem véletlen megy valaki történekem szakra. Az egy elfogadható dolog lenne, ha az érettségin a követelményeket nyelvből megemelnék, és legalább annyi órát szentelnének a nyelvórákra mint matematikára!
Nem hiszem el, hogy nem érti, Péter. A középszintű érettségin B1 szintű, alapfokú nyelvtudást követelnek. Ez, mint a neve is mutatja, nem túl magas szint. Ezt nem lehet középszintű nyelvvizsgának elfogadni (illetve persze lehetne olyan törvényt hozni, hogy akkor mostantól ezt nevezzük középfokú nyelvtudásnak, de ez csak kozmetikázás lenne, a tanulók tudása ettől nem nőne). Ha ön szerint ez a szint elegendő egy diplomás ember számára, ám legyen ez a véleménye – ez a szint azonban nem teszi lehetővé a vizsgázó számára, hogy elfogadható színvonalon elboldoguljon nem magyar anyanyelvű kollégákkal való kommunikáció során, illetve hogy idegen nyelven tájékozódjon a szakirodalomban. Én úgy gondolom, hogy erre a két dologra szüksége van egy diplomás embernek.
A végén tett felvetésével kis módosítással egyetértek: szerintem nem kellene emelni a nyelvi érettségi követelményszintjét, hanem egészen egyszerűen emelt szintű nyelvi érettségihez kellene kötni a felsőoktatásba jelentkezést. Így nem lenne ez a kínlódás, hogy nincs meg a nyelvvizsgája, de azok számára sem teremtene irreálisan magas nyelvi elvárásokat, akik nem akarnak továbbtanulni.